Sharon Stones: Féltelek

Azt mondtad, nem volt kínos
csöndünk, mióta találkoztunk.
A bennem kongó kínos
csöndbe robbant be mondatod.
Alkoholmámorban úszva
fogalmazgatom a mondhatatlant,
hogy az egyik pillanatban
jó, a másikban meg rossz.

Nem foglak megismerni,
és nem fogsz hozzám közel kerülni,
és tény, hogy vergődésünk
nem bír ki egy fél évet sem,
vannak bár percek, mikor
mindketten úgy teszünk, mintha -
én akkor is rogyadozva
kapaszkodom a magányomba.

És annyi még, hogy féltelek, féltem a szép gyöngyház lelkedet,
csak remélhetem, hogy elhiszed, és nem átkozol halkan..
Csak annyi még, hogy féltelek, féltem a szép gyöngyház lelkedet,
csak remélhetem, hogy elhiszed, és nem átkozol halkan...

Csend csendül, szétválunk,
szemem előtt furcsa képek,
mozgólépcsőn dülöngélő
hajnali árny most a lélek.
Megrezdül, téblábol,
még egyszer visszanézek,
kék az ég, szépek a fények,
az emberek közti térbe lépek.

És annyi még, hogy féltelek, féltem a szép gyöngyház lelkedet,
csak remélhetem, hogy elhiszed, és nem átkozol halkan..
Csak annyi még, hogy féltelek, féltem a szép gyöngyház lelkedet,
csak remélhetem, hogy elhiszed, és nem átkozol halkan...

...átkozol halkan...