Kispál és a Borz: Vackolj belém

Látod megszelídült, amit küld az a nézés, az nem babonáz meg már
Persze tetszik, meg minden, de ami jönni fog innen azért tulajdonképpen kár
Be is van rúgva, szégyelli, tudja és reméli, hogy én is nagyon
Én meg jelzem, persze, hogy maradjon kedve csinálni, én meg hagyom
A szívek szőrösen őrölnek valami port löknek körbe-körbe a testbe
Szépen erőlködött, talán még nyögött is egy kicsit - egy filmből leste
De semmi sem úgy van, a tévé csak zúg, van egy lassú, de ugrik a cédém
Az utak gőzölnek, a malmok őrölnek a szívemet kiszartam a vécén

Aztán felöltözött, talán Pestre költözött, ott láttam mindenesetre
A Váci utcába' a könyvét árulta sárga ruhába' volt és festve
Volt egy napocska a régi homlokra és tudtam, hogy ő olyan Krisna
Tudatú hívő lett s hála az Istennek hogy többé már nem néz vissza

(fütty)

Most Nagy Lászlót olvasok, mindenki tudja, jobb egy Isten is, mint a semmi
Fogatlan úszóknak meg mi a túrónak kellett a folyón át menni
A túlsó partra, ott meztelen szaladna az a régi, béna pár akkor --
És én boldog volnék és belesimulnék, mindegy, mi mondaná:
Vackolj belém!