Presser Gábor: Nagy Utazás

Fáradtnak tűnsz, mintha nem a régi volnál.
Hol van a tűz? Hova lett a mindig sóvár régi láz?
Az a régi égi láz, amivel beléptél s megszerettelek?

Nagy utazás, azt mondtad, hogy ez az élet,
S nem halunk meg, az ember soha el nem téved,
Égi láz, a bizonyos égi láz,
Tőled kaptam, majd meghaltam, majd elégtem én.

Mivé legyek most nélküle?
Hová megyek így nélküle?
Te meg csak ülsz, fáradtnak tűnsz,
Tova tűnt szép ígéretek, nélülük én hová legyek?

Nagy utazás - a vonatunk újra indul,
Nagy utazás - most a vágyunk már megint új útra visz,
Induljunk el hát megint, gyere velem most az ígéret szerint!

Nagy lesz az út, de mi, ugye, mégse várunk?
A vonatunk nekilódul, újra száguld,
Régi láz, hajtja az a régi láz,
Tőled kaptam, majd meghaltam, majd elégtem én.

Elindulunk, elindulunk. Az éjbe megy a vonatunk.
S az éjszaka, az éjszaka, a puhatestű éjszaka
Vonatunk kattogó zaja...
Mint régi jó barátokat, majd úgy fogad, majd úgy fogad.
Egy utazás az életünk, azt mondtad, hát megint megyünk,
Nagy utazás az életünk...