Rage: Over And Over

Once our eyes stare hollow in to nothing
our fingers clutching helpless in the void
Then our skulls won't tell about our past lifes
rich or poor, we're gonna be destroyed

Nothing gonna save us from death, leave it all behind
and our gathering, it was all in vain

Over and over again
building up castles of sand
Over and over again
all for a kingdom of sand in your hands

Bankers, beggars, soldiers, priests and sinners
leaders, losers, all will be the same
if you keep your millions on accountings
nothing you will take out from this game

And in your last hideway that's kept far underground
you'll share your remains gust with the worms

Over and over again
building up castles of sand
Over and over again
all for a kingdom of sand in your hands

Lovasi András: Jó voltam eddig (Meneküljetek)

Jó voltam eddig, így visszanézve
Nem sok mindennek múlt rajtam a vége
Minek hősködni, bottal böködni
Az alvó lényeges szívét

Annyi minden kérdezteti
Rajtam keresztül, miért nem veri
Senki az asztalt, hogy, hogyha meghalt,
Többet minket nem lát?

Mi vagyunk a kövek a gyerek aki dobálta veled
A vizek a hegyek, ahol mindenki szeret
Növények gépek emberi lények
A szeretett részek untig elégek
A nap ahogy föl-le giccses de bejön
Mint ahogy az állat ha ő öl vagy ölöm
A filmek a furcsák a könyvek az ének
A kertek a padlás a fészkek a fények
A furulya mikor kértelek Isten
Hogy furulyázz ha te vagy köszönöm innen
Az eged a kékje a tészta széle
Hogy álmomban öltem, de aztán mégse
Lakások helyek ahol akármi lehet
Repülés helyett érkező kezek
Halak a vízben, borok az agyban,
Füvek az ágyban, szarok rá hogy van
ezen kívül is egy csomó minden
Van, mikor ingyen, de más fontos nincsen -
van, mikor ingyen, de más fontos nincsen.

De még a gyerekkor, az ajtók
Iszonyú barkók, kedves a tv,
Pisiszag, WC,
A WC-ben aktok, a lábközi vackok
Amitől izgalmasabbnak hattok
Hát legyetek boldogog ti hülye állatok
A maradék erdő ölén
Aki már meghalt, annak már mindegy,
De ti ne haljatok meg hülyén.
A kilőtt nyilak gazdátlansága,
Az eltalált szívek lebénult tánca
Az elpusztult idő bebarnult szárnya
A por ami csapkodás után, marad utána
Meneküljetek!

Ha kitaláltad, hogy mitől féljünk
Mondd meg nekünk, már nem is reméltünk,
Csak riogattuk a többi embert,
Hogy élniük kell egy jó darabig, mert
Bár itt élesbe érvek jönnek,
De nem igazán lett ettől sem könnyebb nekem
Párat kipróbáltam aztán legyintettem és beláttam

Ha igazat mondasz, azt végig unják
Ha feldíszíted, azt jól megdugják
Sokan vannak, barátkoznak,
a disznóimnak csalánt hoznak.
Unom őket és ők is unják,
Vagy a csalánoktól olyan furcsák,
Vagy biztos jó sok disznót esznek
És ettől ők is disznók lesznek.
Hazudoznak, ha megszeretnek,
És szánalmasak, ha elélveznek.
Gyakorlatilag mindnek lőttek,
Hiába lövetik le később őket.
De mégis azért az jó ebben,
Hogy kíváncsi vagyok vajon lesz-e
Végbélrákom vagy szívgyógyszerem,
Unokáim, meg a többi ilyen dolog
Ami azt mutatja, hogy éltem,
S minden úgy lett-e amitől féltem.

Kispál és a Borz: Éjjeli nyugtató

Most már el fog múlni
Nem lesz semmi baj
Jobb lesz és aztán kicsit
Megint jobb lesz
Régóta fontos hogy vagy
Mindegy mit akar
Az a sok ellenség akit
Neked ereszt

Az élet de én vagyok az őrangyalod
Kezemben felhúzott kalasnyikov ragyog
A nap kel fel éppen a hátam mögött
Nagy fehér szárnyakkal ott körözök

A szobában éjszaka
Te álmodsz és fasza
Dolgok pörögnek végig az agyadon
Éppen lepkét kergetsz amikor
Felkelt a suhogó szárnyam árnya a faladon

De ne félj ez én vagyok az őrangyalod
Kezemben felhúzott kalasnyikov ragyog
A nap kel fel éppen a hátam mögött
Nagy fehér szárnyakkal ott körözök


Ne félj ez én vagyok az őrangyalod
Azt szeretnénk hogy neked ne legyen semmi bajod
Sőt inkább jobb legyen mint a többinek
Senkit ennyire nem szerettek (A Földön)
Mindent szeretsz majd
Minden meglesz párszor
Mások által szépnek mondott életed lesz
Aztán kilépek majd a fehér angyalcájgból
És felhúzom a szőrös patás másik jelmezt
De ne félj ez is én vagyok az őrangyalod
Ne tegyél hirtelen mozdulatot
Tudod kezemben felhúzott
Kalasnyikov ragyog

Miyoko Ai: Through The Years And Far Away (Hoshi no Koe OST)

Hello, little star
Are you doing fine?
I'm lonely as everything in birth

Sometimes in the dark
When I close my eyes
I dream of you, the planet earth

If I could fly across this night
Faster than the speed of light
I would spread these wings of mine

Through the years and far away
Far beyond the milky way
See the shine that never blinks
The shine that never fades

Thousand years and far away
Far beyond the silky way
You're the shine that never blinks
The shine that never dies

Hello, tiny star
Can you hear me call?
I'm so blind as everything at birth

If I could flow against these nights
Straiter than the string of light
I would lay these hands on time

Through the years and far away
Far beyond the milky way
You're the shine that never blinks
The shine that never dies

Molly Johnson: Melody

It's so easy here with you
Like a walk in the park
Just before dark
Oh it's so easy here with you
Like sun on my face
A bright summer day

You're like a melody
That follows me
And when you go I still hear music constantly
You're like a melody
That follows me
And when you go you're haunting me
You're taunting me

And summer slips to fall, yes it does
Seems no times past at all, no time at all
And summer slips to fall and then it snows
And then I watch you go, watch you go

You're like a melody
That follows me
And when you go I still hear music constantly
You're like a melody
That follows me
And when you go you're haunting me
You're taunting me

Got a feeling 'bout you
Might be nothing new
But time slips by so easily
I hardly try
So don't be sad
I won?t be blue
Cause love will follow, follow you

Andrew Lloyd Webber: Old Deuteronomy

I belive it is Old Deuteronomy
Well of all things can it be really
No, yes, ho, hi, oh my eye!
My mind may be wandering but I confess
I belive it is Old Deuteronomy

Old Deuteronomy's lived a long time
He's a cat who has lived many lives in succession
He was famous in Proverb and famous in rhyme
A long while before Queen Victoria's accession
Old Deuteronomy's buried nine wives
And more I am tempted to say ninty - nine
And his numerous progeny prospers and thrives
And the villiage is pround of him in his decline
At the sight of that placid and bland physiognomy
When he sits in the sun on the vicarage wall
The oldest inhabitant croaks

Well of all things can it be really
No, yes, ho, hi, oh my eye!
My mind may be wandering but I confess
I belive it is Old Deuteronomy

Well of all things can it be really
No, yes, ho, hi, oh my eye!
My mind may be wandering but I confess
I belive it is Old Deuteronomy

Well of all things can it be really
No, yes, ho, hi, oh my eye!
My mind may be wandering but I confess
I belive it is Old Deuteronomy

Well of all things can it be really
No, yes, ho, hi, oh my eye!

My legs may be tottery I must go slow
And be careful of Old Deuteronomy

Andrew Lloyd Webber: Gus The Theater Cat

Gus is the cat at the theater door
His name, as I ought to have told you before
Is really Asparagus, and that's such a fuss to pronounce
That we usually call him just Gus
His coat's very shabby. He's thin as a rake
And he suffers from palsy that makes his paw shake
Yet he was in his youth quite the smartest of cats
But no longer a terror to mice or to rats
For he isn't the cat that he was in his prime
Though his name was quite famous, he says, in his time
And whenever he joins his friends at their club
(Which takes place at the back of the neighboring pub)
He loves to regale them, if someone else pays
With anecdotes drawn from his palmiest days
For he once was a star of the highest degree
He has acted with Irving, he's acted with tree
And he likes to relate his successes on the halls
Where the gallery once gave him seven cat calls
But his greatest creation as he love to tell
Was Firefrorefiddle, the Fiend of the Fell

I have played in my time every possible part
And I used to know seventy speeches by heart
I'd extemporize backchat, I knew how to gag
And I knew how to let the cat out of the bag
I knew to act with my back and my tail
With and hour of rehersal, I never could fail
I'd a voice that would soften the hardest of hearts
Whether I took the lead, or in character parts
I have sat by the bedside of poor little Nell
When the curfew was run then I swung on the bell
In the Pantomime Season I never fell flat
And I once understudied Dick Whittington's cat
But my grandest creation, as history will tell
Was Firefrorefiddle, the Fiend of the Fell

Then, if someone will give him a toothful of gin
He will tell how he once played a part in East Lynne
At a Shakespeare performance he once walked on pat
When some actor suggested the need for a cat

And I say now these kittens, they do not get trained
As we did in the days when Victoria reigned
They never did get drilled in a regular troup
And they think they are smart just to jump through a hoop

And he says as he scratches himself with his claws
Well the theater is certainly not what it was
These modern productions are all very well
But there's nothing to equal from what I hear tell
That moment of mystery when I made history
As Firefrorefiddle, the Fiend of the Fell

I once crossed the stage on a telegraph wire
To rescue a child when a house was on fire
And I think that I still can much better than most
Produce blood curdling noises to bring on the ghost
And I once played Growltiger
Could do it again, could do it again
Could do it again

Andrew Lloyd Webber: Midnight

Midnight, not a sound from the pavement
Has the moon lost her memory?
She is smiling alone
In the lamplight, the withered leaves collect at my feet
And the wind begins to moan

Memory, All alone in the moonlight
I can smile at the old days
I was beautiful then
I remember the time I knew what happiness was
Let the memory live again

Every streetlamp seems to beat
A fatalistic warning
Someone mutters and the street lamp gutters
And soon
It will be morning

Daylight
I must wait for the sunrise
I must think of a new life
And I mustn't give in.
When the dawn comes, tonight will be a memory too
And a new day will begin

Burnt out ends of smokey days
The stale cold smell of morning
The streetlamp dies, another night is over
Another day is dawning...

Touch me,
It's so easy to leave me
All alone with my memory
Of my days in the sun...
If you touch me, you'll understand what happiness is
Look, a new day has begun.

Ghymes: Duna partján

Duna partján nevelkedik tulipán,
Duna partján nevelkedik tulipán,
Téged óhajt az én szívem, téged vár,
Téged óhajt az én szívem, téged vár.

Néked adtam jelkendőmet - add vissza,
Néked adtam jelkendőmet - add vissza,
Nap megszítta piros színét, nem tiszta,
Nap megszítta piros színét, nem tiszta.

Néked adtam jelgyűrűmet - add vissza,
Néked adtam jelgyűrűmet - add vissza,
Homály fogta gyémántkövét, nem tiszta,
Homály fogta gyémántkövét, nem tiszta.

Azt mondtam, hogy így is jó lesz, s ég a szám,
Azt mondtam, hogy így is jó lesz, s ég a szám,
Templom mélyén hozzád simul az imám,
Templom mélyén hozzád simul az imám.

Szád azt mondja: kézzel festett este van,
Szád azt mondja: kézzel festett este van,
Szemed mondja: harmatmézes hajnal van,
Szemed mondja: harmatmézes hajnal van.

Mégis érzem a kezed a vállamon,
Mégis érzem a kezed a vállamon,
A csillagot a mennyei házakon,
A csillagot a mennyei házakon.

A csillagot a mennyei házakon,
A csillagot a mennyei házakon.

Heaven Street Seven: Dél-Amerika

Menten fegyverhez nyúlok, ha meghallom a "kultúra" szót
az a nő, aki kikészített, oly kultúrált vót
... még azt sem várta meg, hogy a placcról kimenjek,
máris szembejött valami ficsúr

Vajon erőltessek-e kultúrmosolyt ábrázatomra,
vagy hagyjam magam felrobbanni, mint egy plasztikbomba?
A legjobb lesz, ha felteszem a kedvenc lemezem
és szívszakadva énekelem, hogy:

"Fiam, maga kifogta Délamerikát,
egy ilyen kislánnyal csuppa derrű a világ"

Mitsoda szörnyű vircsaft, ezt mondják majd,
a Família meg úgy megvigasztal, hogy ugrom a Dunába
Bár lenne penzióm meg egy kis jachtom a Genfi tón,
odamenekülnék

Micsoda fess udvarló, Önnek való épp e legény!!
Ezt mondták régen róla, de ma szegény, szerencsétlen flótás,
elvették az nótás kedvét

Brrutális majális,
megbánja a halál is
Rendet rakok,
akárki hozzám szól,
én nemtom mi lesz,
de amit teszek, azt nem teszi zsebre senki,
az egyszer fixx

Heaven Street Seven: Éjszaka

Szomorú, hideg téli éjszaka volt
szigorú ködök bújtatták el a Holdat és
ott feküdtünk az ágyon
Várva, hogy jöjjön az álom

És akkor azt mondtad nekem, hogy mennyire kár,
hogy az ember az álmában egyedül jár
és Te nem jöhetsz oda velem
ez azért van-mondtam- Szívem

Mer' a fejünkben régi képek
Sohasevolt időről beszélnek
És a fülünkben furcsa dallam
Töri a szívet össze halkan
Mikor fejedhez ér a fejem
Ezt nem értheted, s nem érthetem

Szomorú, hideg téli éjszaka volt
szigorú messzeségből lesett a Hold
be az ablakon csendesen
Irigy könnyek a szemében

Ragyogj a holdfényben,
S ha nem találsz rám ébren
Én akkor is mindig várok
Rád

Heaven Street Seven: Tükör a tükörben

Valami szép fura beszéd,
amit csak ketten érthetünk Béjbe
Valami kék távoli ég,
kis ház a víznél, az kéne végre
Ó ez nagyon szép,
de nekem más is kellene még

Valami dal úgy megzavar,
mint nagyapát egy rég elfelejtett
azonosíthatatlan kép
valahol mélyen bujtogat benned

Tükör a tükörben
mutatok jobbat most Kedvesem

Nem kell mágia, a szemnek látnia elég
Csak ültünk és néztünk, azt sem tudtuk, mit kérjünk
Nem kell mágia, a szemnek látnia elég
Sok is még

Egy itthagyott ősi titok,
a semmiben kettőnk között vibrál
Csak az a baj, hogy nagy a zaj
Mi is úgy tudjuk, hogy ott semmi nincs már
Ó ez nagyon szép, de nekem más is kellene még

Nem kell mágia, a szemnek látnia elég
Csak ültünk és néztünk, azt sem tudtuk, mire véljük
Nem kell mágia, a szemnek látnia elég
Sok is még

Heaven Street Seven: Jól van

Jól van, kicsit aggasztó volt a helyzet, de már
ott van minden benn a zöldben, rendben
nem torzít a gitár
Tudod, bűnös vagy, de soha, senki nem vádol
A végén még rendes ember leszel, ha nem vigyázol

Minek zörög a gitár, ha senki sem hallja
Minek mozog az a száj, hogyha nincs hangja
Minek közeleg a nyár, ha senki nem akarja?

Ma egész nap reggel volt és egész évben tavasz
Amióta az eszedet tudod mindig így volt
és így is marad
Tudod, bűnös vagy, de soha senki nem vádol
A végén még rendes ember leszel, ha nem vigyázol...

Úgy imád téged...
Csak így tovább, csak tudnád, hogy minek ez neked