Kora reggel fogat mosok, hogy kikaparjam a számból a keserűséget, a nyomorúságot, a sok ostobaságot, amit tegnap mondtam neked.
Amikor nem vagyok éppen veled, titokban beveszek egy fogszabályzót, hogy kialakítson a számban egy széles mosolyt.
Persze nem változott semmi, mindenem ugyanolyan, mint rég.
Lehet-e, hogy nem változik semmi, s minden marad olyan, mint rég?
Persze nem változott semmi, mindenem ugyanolyan, mint rég.
Lehet-e, hogy nem változik semmi, s minden olyan marad, mint rég?
Kiterítem a tervrajzokat, spejzból kiveszem a csontosfazekat, a jégről a többi szervemet, a gardróbból meg a bőrt.
És ragasztózni kezdek, lassan összeállítom a testemet, hogy útra kész legyek, és az utcán ne bámuljanak majd az emberek.
Persze nem változott semmi, mindenem ugyanolyan, mint rég.
Lehet-e, hogy nem változik semmi, s minden marad olyan, mint rég?
Persze nem változott semmi, mindenem ugyanolyan, mint rég.
Lehet-e, hogy nem változik semmi, s minden olyan marad, mint rég?
Pár nap múlva elindulok, az utcára érve rádöbbenek, hogy a szívem a frigóban pihen
Ezen az egyedülálló ünnepen majd tévé előtt állok, és kezemben alkohol és nézem,
ahogyan aszámok nullára váltanak, és nem akarom elhinni, hogy csak ennyi.
Persze ma sem változott semmi, mindenem ugyanolyan, mint rég.
Lehet-e, hogy nem változik semmi, s minden marad olyan, mint rég?
Persze nem változott semmi, mindenem ugyanolyan, mint rég.
Lehet-e, hogy nem változik semmi, s minden olyan marad, mint rég?
(Lehet-e, hogy nem változik semmi?)
Tükörbe mustrálom magam
(Lehet-e, hogy nem változik semmi?)
A testem a lelkem ugyanolyan
(Lehet-e, hogy nem változik semmi?)
Holnap újra próbálkozom!
(Lehet-e, hogy nem változik semmi?)
Holnaputánra megváltozom!
Holnaputánra megváltozom!