Sharon Stones: Édes-bús temető

Édes-bús temető, nemlétbe emelő,
Virágzó, zöldellő evilági hely.
Napsütés ragyogó, könnyekkel csobogó,
Lépésben haladó, szomorú menet.

Most viszik, temetik, az égiek figyelik
ott lent, hogy keresik a kijelölt helyet.
Meglelik, beteszik, rögökkel elfedik,
A háttérben vöröslik a felkelő hold.

Éltél már eleget, láttál nagy hegyeket,
Szerettél szép nőket - mondták neki.
Dolgoztál eleget, nemzettél gyereket,
Elmehetsz aludni - mondták neki.

Ő persze megijedt, elfutott, elesett,
úgy volt, míg este lett, egyedül nagyon.
Reggelre öreg lett, mondott egy beszédet
az égieknek, hogy ez nem fair dolog!

Édes-bús temető, virágzó, zöldellő
A háttérben vöröslik a felkelő hold
Milliók közt az egyetlen volt!

Édes-bús temető, virágzó, zöldellő
A háttérben vöröslik a felkelő hold
Milliók közt az egyetlen volt!

Milliók közt az egyetlen volt...

A háttérben vöröslik a felkelő hold
Milliók közt az egyetlen volt...