Sonata Arctica: Replica

I'm home again, I won the war,
and now I am behind your door.
I tried so hard to obey the law,
and see the meaning of this all.
Remember me? Before the war.
I'm the man who lived next door.
Long ago...

As you can see, when you look at me,
I'm pieces of what I used to be.
It's easier when you don't see
me standing on my own two feet.
I'm taller when I sit here still,
you ask are all my dreams fulfilled.
They made me a heart of steal,
the kind them bullets cannot see, yeah.

Nothing's what it seems to be,
I'm a replica, I'm a replica
Empty shell inside of me
I'm not myself, I'm a replica of me...

The light is green, my slate is clean,
new life to fill the hole in me.
I had no name, last December,
Christmas Eve I can't remember.
I was in a constant pain,
I saw your shadow in the rain.
I painted all your pigeons red,
I wish I had stayed home instead, yeah.

Nothing's what it seems to be,
I'm a replica, I'm a replica
Empty shell inside of me
I'm not myself, I'm a replica of me...

Are you gonna leave me now, when it is all over
Are you gonna leave me, is my world now over...

Raising from the place I've been,
and trying to keep my home base clean.
Now I'm here and won't go back believe.

I fall asleep and dream a dream,
I'm floating in a silent scream.
No-one placing blame on me
But nothing's what it seems to be, yeah.

Nothing's what it seems to be,
I'm a replica, I'm a replica
Empty shell inside of me
I'm not myself, I'm a replica of me...

Kispál és a Borz: Vackolj belém

Látod megszelídült, amit küld az a nézés, az nem babonáz meg már
Persze tetszik, meg minden, de ami jönni fog innen azért tulajdonképpen kár
Be is van rúgva, szégyelli, tudja és reméli, hogy én is nagyon
Én meg jelzem, persze, hogy maradjon kedve csinálni, én meg hagyom
A szívek szőrösen őrölnek valami port löknek körbe-körbe a testbe
Szépen erőlködött, talán még nyögött is egy kicsit - egy filmből leste
De semmi sem úgy van, a tévé csak zúg, van egy lassú, de ugrik a cédém
Az utak gőzölnek, a malmok őrölnek a szívemet kiszartam a vécén

Aztán felöltözött, talán Pestre költözött, ott láttam mindenesetre
A Váci utcába' a könyvét árulta sárga ruhába' volt és festve
Volt egy napocska a régi homlokra és tudtam, hogy ő olyan Krisna
Tudatú hívő lett s hála az Istennek hogy többé már nem néz vissza

(fütty)

Most Nagy Lászlót olvasok, mindenki tudja, jobb egy Isten is, mint a semmi
Fogatlan úszóknak meg mi a túrónak kellett a folyón át menni
A túlsó partra, ott meztelen szaladna az a régi, béna pár akkor --
És én boldog volnék és belesimulnék, mindegy, mi mondaná:
Vackolj belém!

Hobo Blues Band: Orgia

Lassú táncok a lehűlő levegőben,
Lassú lángok a kandallóban,
Jóllakott dögök a medvebőrön.

Mit bámulsz? - mondja Ofélia,
Majd kilép a tűzből és Júlia ágyába siet,
Mialatt Rómeó Othellót kerülgeti.

Még a Vészbanyák is elpirulnak,
A pimasz Shakespeare hogy vigyorog.

A bomlott agyú Grimm testvérek gyermekeket
Kínoznak, míg Csipkerózsika önmagával játszik,
És az arcátlan Andersen Hófehérkét öleli.

A Színészkirály és a Költő műsort adnak
A vasúttársaságok javára.
A nyolcvanéves primadonna nemzetiszínű melltartóját
Kisorsolják a nyugdíjas katonák klubjában

Marylin Monroe mosolyog, már túl van az egészen,
Ismeri a dolgot James Dean-nel együtt.
Szegény Ginsberg üvöltve keresi Kerouac-ot
A tömegben.

Az ezredes álmában kiad egy parancsot:
Mindenki egyen egy narancsot!
De a nők inkább banánt kérnek.
A fáradt hősök már henyélnek.

A magas külföldi vendég történelemkönyvet
Olvas és halálra röhögi magát.
A szolgák lopnak és lopakodnak.

Óh mennyi nihilista nacionalista alkoholista
Feketelista futballista exhibicionista
specialista fasiszta statiszta
Masiniszta soviniszta orgonista alpinista
Kálvinista

A táborban mindenki alszik,
A költő tündérei pengetik a drótokat.

Alvó szegek a jéghideg homokban
Plakátmagányban ázó éjjelek
Égve hagytad a folyóson a villanyt
Ma ontják véremet

Haldoklik az Éjszaka,
Vére beszennyezi a Hajnalt.
Minden születés véres.
A Nap kései szabdalják a Csavargók Köpenyét,
Széttépik a nehéz álmot.

Ébredező részegek,
Az első morgások,
A düh, böfögés, hányás, ürülék,
A lejárt gramofon sisteregve ismétli egy
Régi induló utolsó hangjait.

Nincs többé álom.
Egy szem, egy arc
Ó, a kép mennyire pontos,
Az öreg Bosch hogy pirulna, ha látná,
A vén kokós.

A padláson véget ért az Öngyilkosok Bálja,
Mindenki a pincébe igyekszik, ahol
A Paraziták Parádéján a Patkány a prímás.

Íme az utolsó kínrím:
Ez egy nedves kor,
Nappal vér folyik,
Éjjel bor.

A kis balerína vezeti pónilovát.
Hamupipőke, te sosem alszol? - kérdezi a Bohóc.
Vigyél el innen, barátom!
Nem lehet, itt kell örökre maradnom.
Mozdulatai kecsesek, ám a látvány szomorú.
Talán csak a Bolond mulatságos, ahogy integet,
Hogy majd ír! Igen.
És nem felejt el semmit.

Szeretlek.
Sosem lesz vége. Sosem lesz vége.
Sosem lesz vége. Sosem lesz vége.
Sosem lesz vége?