Quimby: Androidő

Oltsd el a lámpát, kicsit tedd takarékra az agyad
Lassíts le egy percre, ember! Leelőzted magad!
Tudod, hogy nem tart örökké, hiszen volt már annyi jel:
Hogy ami egyszer volt, újra nem jön el.

Lehetne bársonyos minden éjszaka
De Isten ostoroz, s hajt a vér szaga
Hiába, menni kell, a csengő csilingel
S ami egyszer volt, újra nem jön el.

Halhatatlan vagy gyönyörű android,
Otthonod színtelen, szúrós szagú aldehid
Műanyag gombokon jajgat egy műköröm
Hiszen te élsz!
Én nem, csak működöm

Alakja izgató, modern a külseje
Jó lenne sejteni, mit rejt a belseje
Hiába faggatom, ő csak annyit felel:
Ami egyszer volt, újra nem jön el.

Halhatatlan vagy gyönyörű android,
Otthonod színtelen, szúrós szagú aldehid
Műanyag gombokon jajgat egy műköröm
Hiszen te élsz!
Én nem, csak működöm

Eszembe jut egy érzés, gyorsan kihányom magamból,
illegek-billegek egy csészehajú nővel
Lám, a jobbik részem a latrinában landol -
remekül mennek a dolgok magukból kiindul...

Halhatatlan vagy gyönyörű android,
Otthonod színtelen, szúrós szagú aldehid
Műanyag gombokon jajgat egy műköröm
Hiszen te élsz!
Én nem, csak működöm

Quimby: Unom

Unom a pincért a sarki bárban
Unom a tévét a hotelszobában
Unom a nőt, aki nem harap, csak karmol
Unom az embert, aki mindent összebarmol

Unom a káoszt, unom a rendet
Unom a zajt, unom a csendet
Unom a hóhért, unom a dajkát
Unom a szüzet, és unom a szajhát

Unom az elejét, unom a végét, unom a háborút, unom a békét,
unom a négert, unom a sárgát, unom a zsidót, és unom az árját,
unom a doktort, unom a gyógyszert, unom a szexet, és unom az óvszert,
unom a dílert, unom a pápát, a szentelt vizet és a marijuánát...

Unom a pincért a sarki bárban.
Unom a tévét a hotelszobában.
Unom a gitárt, mert annyira hamis.
Unom e dalt - és magamat is.