A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Heaven Street Seven. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Heaven Street Seven. Összes bejegyzés megjelenítése

szerda, szeptember 01, 2004

Heaven Street Seven: Dél-Amerika

Menten fegyverhez nyúlok, ha meghallom a "kultúra" szót
az a nő, aki kikészített, oly kultúrált vót
... még azt sem várta meg, hogy a placcról kimenjek,
máris szembejött valami ficsúr

Vajon erőltessek-e kultúrmosolyt ábrázatomra,
vagy hagyjam magam felrobbanni, mint egy plasztikbomba?
A legjobb lesz, ha felteszem a kedvenc lemezem
és szívszakadva énekelem, hogy:

"Fiam, maga kifogta Délamerikát,
egy ilyen kislánnyal csuppa derrű a világ"

Mitsoda szörnyű vircsaft, ezt mondják majd,
a Família meg úgy megvigasztal, hogy ugrom a Dunába
Bár lenne penzióm meg egy kis jachtom a Genfi tón,
odamenekülnék

Micsoda fess udvarló, Önnek való épp e legény!!
Ezt mondták régen róla, de ma szegény, szerencsétlen flótás,
elvették az nótás kedvét

Brrutális majális,
megbánja a halál is
Rendet rakok,
akárki hozzám szól,
én nemtom mi lesz,
de amit teszek, azt nem teszi zsebre senki,
az egyszer fixx

Heaven Street Seven: Éjszaka

Szomorú, hideg téli éjszaka volt
szigorú ködök bújtatták el a Holdat és
ott feküdtünk az ágyon
Várva, hogy jöjjön az álom

És akkor azt mondtad nekem, hogy mennyire kár,
hogy az ember az álmában egyedül jár
és Te nem jöhetsz oda velem
ez azért van-mondtam- Szívem

Mer' a fejünkben régi képek
Sohasevolt időről beszélnek
És a fülünkben furcsa dallam
Töri a szívet össze halkan
Mikor fejedhez ér a fejem
Ezt nem értheted, s nem érthetem

Szomorú, hideg téli éjszaka volt
szigorú messzeségből lesett a Hold
be az ablakon csendesen
Irigy könnyek a szemében

Ragyogj a holdfényben,
S ha nem találsz rám ébren
Én akkor is mindig várok
Rád

Heaven Street Seven: Tükör a tükörben

Valami szép fura beszéd,
amit csak ketten érthetünk Béjbe
Valami kék távoli ég,
kis ház a víznél, az kéne végre
Ó ez nagyon szép,
de nekem más is kellene még

Valami dal úgy megzavar,
mint nagyapát egy rég elfelejtett
azonosíthatatlan kép
valahol mélyen bujtogat benned

Tükör a tükörben
mutatok jobbat most Kedvesem

Nem kell mágia, a szemnek látnia elég
Csak ültünk és néztünk, azt sem tudtuk, mit kérjünk
Nem kell mágia, a szemnek látnia elég
Sok is még

Egy itthagyott ősi titok,
a semmiben kettőnk között vibrál
Csak az a baj, hogy nagy a zaj
Mi is úgy tudjuk, hogy ott semmi nincs már
Ó ez nagyon szép, de nekem más is kellene még

Nem kell mágia, a szemnek látnia elég
Csak ültünk és néztünk, azt sem tudtuk, mire véljük
Nem kell mágia, a szemnek látnia elég
Sok is még

Heaven Street Seven: Jól van

Jól van, kicsit aggasztó volt a helyzet, de már
ott van minden benn a zöldben, rendben
nem torzít a gitár
Tudod, bűnös vagy, de soha, senki nem vádol
A végén még rendes ember leszel, ha nem vigyázol

Minek zörög a gitár, ha senki sem hallja
Minek mozog az a száj, hogyha nincs hangja
Minek közeleg a nyár, ha senki nem akarja?

Ma egész nap reggel volt és egész évben tavasz
Amióta az eszedet tudod mindig így volt
és így is marad
Tudod, bűnös vagy, de soha senki nem vádol
A végén még rendes ember leszel, ha nem vigyázol...

Úgy imád téged...
Csak így tovább, csak tudnád, hogy minek ez neked